Panama-csatorna átkelés, 2011.szept.11-12.
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
Panama (Colon) 2011.aug.24. - szept.11.
Előző beszámolónk ott ért véget, hogy augusztus 23-án elrepültem Panamavárosból. Mialatt én kalandosan hazaértem Budapestre Álmihoz, Dénes visszabuszozott Colonba a hajóhoz, és nekilátott a Panama-csatorna átkelés szervezésének. Ezt a legtöbben úgy teszik, hogy időt és nem kevés energiát megspórolva pénzért ügynököt fogadnak, aki elintézi a papírmunkákat. Nekünk pénzt kellett spórolnunk, így Dénes maga látogatott el a hivatalokba, és szerezte be az engedélyeket. Szerencsére ebből a magánakcióból nem származott hátránya, mert itt az ügynököknek van bőven munkájuk. Egyiptomban a Szuezi-csatorna átkelésünkkor (beszámoló 1, beszámoló 2) még ha volt is mindenkinek ügynöke, addig húzták az átengedést, amíg sokan megtörtek, és plusz pénzeket fizettek, hogy elengedjék őket.
Szeptember van, kevés most az átkelni készülő vitorlás, így Dénes a kért időpontra azonnal megkapta az engedélyt. Hurrá! Colon nem az a hely, ahol szívesen horgonyoz az ember. Dragonwing hajónknak kétszer is nekiment egy közelben horgonyzó halászhajó, míg egy másik vitorlásnak ugyanez a halászhajó elszakította az egyik horgonyláncát. Oda lett a horgony is, de rendelt újat.
Dénes miután megkapta az időpontot, átvitorlázott Porto Bello-ba, ami egy pici halászfalu, 40 vitorlás horgonyoz előtte a tiszta vízben. Itt lekaparta a hajó aljáról a kúpcsigákat, amik Colonban ellepték Dragonwinget. Kemény munka volt a víz alatt, de legalább tiszta vízben.
Hogy milyen kicsi a világ, azt folyamatosan tapasztaljuk. Itt találkozott egy dél-afrikai párral, akiknek szintén Miura 30-asuk van, mint nekünk, de az övék a gyárból kikerült dizájnnal, míg a miénk átalakított. És most jön a lényeg: ismerték Dragonwinget, 2000-ben meg akarták venni...
Dénes nem tölthetett sok időt Porto Bello-ban. Egy szélcsendes napon visszamotorozott Colonba, mert Attiláért kellett mennie (busszal) Panamavárosba. Attila barátunk Marathonból (USA, Florida) repült át Déneshez egy hétre, hogy segítsen a kötélkezelésben a csatornaátkelés alatt. Mr. Frumble-ös (Bukdács uras) utunkon ismerkedtünk meg vele, amikor Marathonban készítettük fel a hajót. Megismerkedésünket, közös élményeinket és fotóinkat ebben a marathoni beszámolóban és a folytatásában olvashatjátok.
A csatornaátkeléshez a kötélkezelőket pikk-pakk megtaláltuk. Attila már jó előre szólt, hogy mindenképp részt akar venni az átkelésen, így már csak három embert kellett találnunk. Szerencsénk volt. Amikor lehorgonyoztunk augusztusban Colonnál, az ott horgonyzó hajósokkal azonnal összeismerkedtünk, és el is vállalták hárman, egy pár és egy szingli hajós. Tapasztalatot akartak szerezni, és számítottak Dénesre, mint kötélkezelőre az ő átkelésüknél.
Panama (Colon), át a Gatun-zsilipeken, éjszaka a Gatun-tavon, 2011. szept. 12.
A képen látható a csatorna. A bal felső saroknál van a karibi oldal három zsilipkamrával, aztán jön a zegzugos Gatun-tó, majd egy újabb zsilipkamra, utána pedig a Milaflores-zsilipek következnek, és végül kijut a hajó a Csendes-óceánra.
Dénessel telefonon tartottuk a kapcsolatot az átkelések alatt, amit a csatornában több helyen elhelyezett webkamerák segítségével nyomon követhettünk a neten: http://www.pancanal.com/eng/photo/camera-java.html?cam=Miraflores. Panamai idő szerint hétfőn 17:15-kor hívtam Dénest, nálunk a 7 órás időeltolódás miatt elmúlt már éjfél. Colonból a Gatun zsilipekhez közeledtek épp. Még kb. egy órás út várt rájuk az első kapuig, ahová három hete elbuszoztunk együtt Colonból, hogy terepszemlét tartsunk.
Most jó érzés, hogy kicsit képben vagyok :) A három hete készült fotók:
Nem gondoltam, hogy éjfél után rajtam kívül más is nézi majd a kamerán az izgalmas pillanatokat, de meglepetésemre sorra kaptam az e-maileket, hogy itt vagyok, én is itt vagyok, én is, én is.
Még azt mondta Dénes a telefonban, hogy egy piros testű hajó mögött lesznek majd, de nem egyedül, hanem egy tolóhajó oldalához kötik őket.
Mire 45 perc múlva a zsilipkapuhoz értek, már nem volt elég fény a kamerának, semmit se lehetett látni a felvételen. Hívtam újra telefonon, amiből én mindent hallottam, Dénes engem egyáltalán nem.
Utolsó reményem a Gatun-tavat mutató kamera volt, azt a részt jól kivilágították, de így is minden perccel sötétebb lett a felvétel.
Ottani idő szerint 18:42-kor:
Ottani idő szerint 19:20-kor:
Végre megláttam a piros hajót kijönni, aztán egy vakító fényfoltot mögötte (ottani idő szerint 19:20-kor). Lásd a fotót. Hááát nem ezt vártam. Megint hívtam őket, én mindent hallottam, ők engem nem. A fényesség a tolóhajó volt, Dragonwing 2 percre volt mögötte, nem láttam a webkamerán abban a sötétben...
Dénest idézem: "Jaj, de jó, hogy túl vagyunk rajta. Nem akarom még egyszer végig csinálni. Azt hittem többször is, hogy a falnak csapódunk..."
Szerencsére a szervezés nagyon profi, a pilot, akit a hajóra kaptak, szintén. "Ez nem Egyiptom, nem a Szuezi-csatorna" - mondta Dénes.
Attilát is nagyon dicsérte, zsilipeléskor ő csinált mindent az orrfedélzeten, és azt csinálta pontosan, amire Dénes kérte. Ez az engedelmesség itt nagyon fontos. Dénes kormányozott és közben hátul kezelte a kötelet, a szingli idős hajós is ügyes volt. A párral voltak a gondok, ők csak nézelődtek.
Az éjszakát a Gatun-tavon töltötték. Attila főzött gulyáslevest. Kár, hogy nem voltam ott, a pörköltjei, meg a palacsintái után nem csodálom, hogy mindenki repetázott belőle. Na, meg a kínai koszt után, ami a legolcsóbb Colonban.
Panama-csatorna, át a Miraflores-zsilipeken, éjszaka a Csendes-óceánon, 2011. szept. 13.
Tegnap Dénesék nem hallottak engem, ma is csak úgy, hogy rekedtre ordítottam magam a mikrofonba. Az internetes Rynga-ról hívtam a panamai mobilt 20 ft/perc díjjal. Dénessel, aztán Attilával beszéltem, és még a pilotot is hallottam, amikor elmondta, hogy majd egy órával a Milaflores-zsilip előtt odaszól, hogy forgassák be úgy a kamerát, hogy a kedves feleség (ez lennék én) jól lássa otthonról az eseményeket.
A Gatun-tavon töltött éjszaka után egy kamera nélküli zsilipen haladtak át először, utána felhívott Dénes. 12.10-kor lesznek a Milaflores-zsilipeknél. Épp a köteleket pakolják át a másik oldalra. Végre nappali fényben láthatjuk őket.
A 7 órás időeltolódás miatt 19.10-től a http://www.pancanal.com/eng/photo/camera-java.html?cam=Miraflores oldalon a Miraflores High Resolution-re kattintva figyeltük a csatorna forgalmát.
Dragonwing bemotorozott a zsilipkamrába, és a kisebbik hajóhoz kötötték:
Miután leeresztődött a víz, Dragonwinget elkötötték a hajótól, és elindultak a második kamrába:
A második zsilipkamrában a hajónak nem sikerült a partfalhoz kötnie, manőverezni kezdett. Dragonwing útban volt neki. Dénes próbált hátratolatni, de hátulról 2-3 csomós áramlás nyomta az előtte manőverező hajóra, és keresztbe fordította Dragonwinget. Nem volt más választás, mint teljesen megfordulni. A partfal fél méterre volt, már készültek az ütközésre, de elmaradt, hál'istennek.
Kiérve a tóra, átmotoroztak az Amerika-híd alatt, ez köti össze az amerikai kontinenst, mióta a Panama-csatorna kettéválasztotta. A balboai yachtklub dokkjánál kitették a kötélkezelőket, és Attilával mentek tovább Panamavárosba (Panama City-be), a csendes-óceáni horgonyzóhelyre. Rengeteg hajó horgonyzott ott. Ma Dénes főzte kettőjüknek a vacsorát, lecsót, nyami-nyami.
Varró István (hajója Ibex) szerkesztett a Miraflores zsilipeknél készült webkamera felvételekből egy videót. MPlayer, RealPlayer lejátssza.